2017. július 18.

Helyzetjelentés

Drága Olvasóim!

  Tudom, hogy megint nagyon eltűntem, de a végzős évem klasszisokkal nehezebb volt, mint, amire számítottam. Nem azzal volt a gond, hogy sok órám volt, mert heti harmincöt óra, amiből három tesire és négy angolra be sem jártam, nem nevezhető soknak, inkább azzal volt a gond, hogy a tanáraink az iskolában konkrétan a semmiről beszéltek órákon keresztül, úgyhogy itthon sokkal több időbe telt megtanulni másnapra a dolgokat. Arról nem is beszélve, hogy emelt matekon elég nehéz jól teljesíteni, ha olyan tanára van az embernek, aki úgy magyarázza el a dolgokat, hogy "elhelyettesítjük az alsaját a felsejével, hogy megtudjuk, lesz ez mire jó". Igen, ez bizony megtörtént, és még rengeteg ilyen mondás van felírva a jegyzetek közé a telefonomba.
  December elején szalagavatónk volt, amire már a felkészülés is sok időt vett igénybe, arról nem is beszélve, hogy milyen botrányos volt az after. Az akkori barátom például smárolt az iskolai tánctanárral, aki mellesleg három gyerekes családanya, de úgy tűnik, neki ez nem számít.
  A december igazából tanulással ment el, mert január első hetében kisérettségiztünk. Ugyanebben a hónapban volt egy elég durva szakításom a tanárral smárolós sráccal, és összejöttem (újra) egy balett-táncossal. A január-február nagyjából ezekkel a dolgokkal ment el.
  Márciusban szétmentünk a prímabalerinával és elkezdtem beszélni egy olyan sráccal, akivel kapcsolatban már akkor tudtam, hogy csak a baj lesz vele. Mellesleg pont ma közöltem vele, hogy elegem van belőle, nem keresem többet, ha ő akar valamit, akkor tudja, hol talál.
  Április elején volt egy matek kisérettségim, és egy német nyelvvizsgám. Imádtam őket!
  Májusban meg már ballagás, írásbelik, a szokásos végzős dolgok.
  Voltam még a megtekintések előtt majdnem egy hetet Balatonon, és a barátaim nagyjából minden napra programot szerveztek, úgyhogy elég komolyan megcsúsztam mindennel. A szóbelire felkészülni végül nyolc, azaz nyolc napom maradt, és így is majdnem minden tantárgyból maximális pontszámot kaptam, úgy, hogy egyébként kihúztam a létező legszarabb tételeket és majdhogynem sírva dolgoztam ki őket.
  Érettségi után jött a tizenkilencedik szülinapom, aztán ismét jöttek a programok sorban. Amikor volt időm végre olvasni, gondolkodás nélkül kihasználtam. Ezzel azonban a blogolástól vettem el sajnos az időt.
  És mik a terveim a következőkben?
  Egyrészt hamarosan kiderül, hogy felvettek-e egyetemre a 412 pontommal, illetve, hogy melyikre.
  Starbucks lány leszek, úgyhogy aki ismer, ott megtalál.
 Blogolás tekintetében pedig mindenképp szeretnék hozni ide egy pár ajánlót könyvekkel és sorozatokkal kapcsolatban. Illetve, minél gyorsabban megpróbálom befejezni a Prisont, ami már két éve fut igazából, és már tényleg csak néhány fejezet van hátra belőle. A Prison után pedig jön majd a Passion, ami a személyes kedvencem a trilógiából, és már folynak a munkálatok az oldallal kapcsolatban.
  Köszönöm, hogy még mindig itt vagytok, hamarosan jelentkezem! <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése